Terápiás foglalkozás során felmerülő gyakori kérdések

Több éve tanulmányozom a családi kutyák viselkedését hétköznapjaik során. A problémás, nem kívánt magatartást az összefüggések vizsgálatával értelmezem, elemzem, így oldom meg. 

Előfordul, hogy a gazdi lát egy problémát és mivel csak annak a megoldását keresi, még inkább beszűkíti a kutya mentális lehetőségeit, ezzel az állapot jellemzően romlani fog. 

Az a tapasztalatom, hogy egy adott probléma, viselkedészavar több kísérő magatartás során duzzad élhetetlenné. A terápiás kezelés a fő probléma feltárásával kezdődik és az okot szünteti meg nem csupán a tünetet! A folyamat hónapokig tarthat.

Lássunk egy példát: 
A tünet a póráz húzása. Ilyenkor nem rángatással, fegyelmezéssel kezelem a helyzetet, hanem megértem a kutya aktuális, pillanatnyi állapotát a helyzetben, hogy miért akar onnan elmenni, mi a motivációja, menekül, szimatol, milyen körülmények teszik lehetővé a póráz húzhatóságát, mit tesz, vagy nem tesz a gazda azért, hogy a kutya benne maradjon ebben a tevékenységben. A póráz húzása közben a kutya saját dolgában van, azaz ösztönös tevékenységet végez. (A kutya akkor van ösztönös tevékenységben, ha lehetősége van rá,  a körülmények engedik.) Ha ezt megértem, és tudom a kulcsot ahhoz, hogyan kerüljön a kutya feladat, vagy nincs dolga állapotba, meg tudom változtatni a kutya mentális állapotát, ezáltal megváltozik a viselkedés is. Azaz a póráz feszessége megszűnik. 

Tüneti kezelés, azaz a kifejezett rossz cselekvés célzott megszüntetése (póráz megrántása) nem vezet hosszútávú eredményhez, sőt általában a probléma generalizálódását eredményezi. 

A kutya értékrendje más mint a miénk.

Ő nem tudja, hogy mi a "rossz", vagy "jó" magatartás. Számára LEHETŐSÉG van és gazdától érkező megerősítő FIGYELEM. A cselekvés sikere (pl: megette a eldobott ételt), majd az ezt követő letiltás is válhat mintázattá, rendszeressé. Ilyenkor azt gondolja a gazda  - tévesen -, hogy a kutya tudja, hogy nem szabadna, mégis megcsinálja az adott nem kívánt viselkedést. 

Ez a szándékosság viszont tudatos bosszantást feltételez.

A valóság ezzel szemben más! A  kutya és gazdája között lévő koreográfia során mindig ugyanaz történik: egy kínálkozó lehetőség kiaknázása (élelem elvétele az asztalról), majd az ezt követő reakció a gazda részéről (figyelem, még hogyha az negatív figyelem is (büntetés)), vagy önmagában az a tény, hogy sikerült levenni az ételt az asztalról, tehát mindenképpen megéri újra próbálkozni. Hisz a gazda reakciója itt nem szüntette meg a cselekvés sikerességét, pusztán utólag lereagálta. Ebben a helyzetben a kutya megfigyelése saját magáról, egy sikeres élelemszerzés volt. A kutya tapasztalata magáról: Sikerrel jártam. (tehát ezt újra érdemes megpróbálni) Az ezt követő ismételt próbálkozás újabb és újabb sikeressége pedig magát a szokást eredményezi. Az agyban "így szoktam" magatartás rögzül. Egy ragadozó alapvető ösztönös cselekvése a próbálkozás, hisz ez az életbemaradásuk kulcsa. A vadászat közbeni sérülések nem fogják lebeszélni a ragadozót a zsákmány megszerzésének próbálkozásáról. Megfigyelésem szerint egy cselekvés háromszori ismétlés után már szokássá válik. 

Ha sikeres konklúziót kívánok egy adott forrás birtoklásával, megszerzésével kapcsolatban tanítani, akkor a megszerzési próbálkozás időben pontos (!) gátlásával kell a próbálkozást megszakítsam. Azaz ne érje meg újra megpróbálni az a cselekvést, mert nincs lehetőség a sikeres végigcsinálásra. 

Ezzel párhuzamosan nagyon lényeges a birtokviszony tisztázása, ami a gazda személyes terénél kezdődik! Ha a kutya számára nyilvánvalóvá teszem, hogy adott tárgy, élőlény, terület, stb. a enyém, úgy a próbálkozás megszűnik. 

A szakmám eszenciája, meglátni a megrekedés okát anélkül, hogy a kutya részéről szándékosságot feltételeznénk. A mintázatszerűen visszatérő cselekvéssor oka egy érzelmi megrekedés, sokszor a gazda öntudatlanul is fenntartja a nem kívánt viselkedést, hisz csak egyféle megoldást alkalmaz, mely nem kínál alternatívát. A tiltás nem értelmezhető egy olyan helyzet esetén, ahol a kutya számára a lehetőség megvonás, vagy egy másik cselekvés jelentené a megoldást.

Számos kutatási téma foglalkozik azzal, hogy a kutyák az ember gyerekekhez hasonló kötődési mintázatokat mutatnak. Nem csupán a dicséret, de a gazda hangja is jutalmazó értékékű a kutyák számára. Továbbá a kötődés kialakulása a dicséret mértékével  és gyakoriságával függ össze. Ehhez hasonlóan a szemkontaktus során mindkét félben felszabaduló oxytocin szintén ezt a két faj közötti rendkívüli kapcsolatot bizonyítja. 

Ennek analógiáján haladva terápiáim során maximálisan figyelembe veszem ezt a tényt, sosem elhanyagolva a kutya ragadozó voltát!

Mennyi ideig tart egy terápia?

- a kutya korától  - a fiatal kutya nem kívánt viselkedése nagyon hamar változik, a lehetőség megszűnésével kikopik. Nem vált még feltétlenül olyan mély szokássá, mely az ivarérés folyamata által is erősödik. Több éves kutya viselkedésproblémája egy hosszabb folyamat része. A terápia vélhetően itt hetekig, akár hónapokig is tarthat. 

- az adott viselkedéssel kapcsolatos rutintól (mennyire reflex-szerűen, kizárólagosan rögzült a magatartás, milyen alapszükséglet tartja fent ennek létjogosultságát, a hétköznapokban mennyit "kellett" alkalmazni) - minél inkább az alapszükségletek (túlélés, élelem, biztonság) fenntartását befolyásolja a viselkedés, annál mélyebben rögzült, így hosszú terápiás folyamatra lehet számítani.

- a kutya-gazda kapcsolat mélységétől - bizalom, vezethetőség és vezetni képesség, értés, segítés képessége mind befolyásolják, hogy a gazda mennyi idő alatt tud változtatni a nem kívánt viselkedési mintában rekedt kutyának. 

- a gazda azon hajlandóságától, hogy változtatni tudjon a kutyájával való kapcsolatán - sokszor látom, hogy a viselkedés probléma oka egy nem megfelelő szerep, státusz a gazdával szemben. Ha a gazda a kutya kontroll magatartását szeretetnyelvként értelmezi, sokszor lasítja vagy akadályozza a terápiás folyamatot. 

Akar-e egy kutya bosszút állni?

A rossz akarás szándékosságára a kutyák nem képesek olyan helyzetben, mikor maguk is kiszolgáltatott helyzetben vannak. A kutya ösztönös helyzetekben mindig magára reagál. A saját belső, pszichés állapotának lenyomata a viselkedése. Szorongása, frusztrációja, félelme, aggódása olyan ösztönös állapotok, mely minden kontroll helyzetnél erősebb belső motiváció. Ezen érzések viselkedési megnyilvánulását szokták - tévesen- bosszúként aposztrofálni. 
Legtöbbször az otthoni ürítést kezelik így, tévesen szándékos bosszantásként, bosszúként jellemzik. A valós ok a szorongás és az ebből adódó belső önnyugtatásra való törekvés, mely állapot a saját ürülék szagával enyhíthető (kölyökkori emlék - alomszag). Ha a kutya a gazda ágyába ürít, annak a helyzetnek is ez a motivációja: a gazda ágyának még gazda szaga van (szagkatlan), amikor ez a szag is elillan, akkor a vizelettel tovább enyhíthető a belső feszültség, melyet a gazda hiánya idéz elő. Ilyen esetben a felnőtt kutya nem tanult meg egyedül lenni (leválási, kötődési probléma), ennek a belső feszültségnek tudható a jelenség. 

Az otthon ürítés oka lehet továbbá egy helytelen szobatisztaságra való szoktatás folyamat, ahol a kutya számára nem nyilvánvaló, hol "szabad" pisilnie. Ennek folytatása, hogy ebből a belső bizonytalanságból fakadóan a kutya sok esetben nem a sétán ürít, hanem hazaviszi az ürülékét. Ez az otthoni ürítés kapcsolati bizonytalanságból is fakadhat, ami még összetettebbé teszi a problémát. Ezen a példán láthatjuk tehát, hogy egy cselekvésnek több oka is lehet. Ezért is nagyon fontos a viselkedés gyökereinél való feltárása, mert egy ilyen helyzetben kifejezetten káros a büntetés. 

Miért nehéz egy terápiát felnőtt kutyával kezdeni?

Az emberhez hasonlóan a kutyánál is vannak egyedfejlődési szakaszok. A könyökkor, kamaszkor, felnőttkor a kutya esetében jóval rövidebb ideig tart, mint az embernél. Egy 1 éves kutya gyakorlatilag felnőttnek számít. Ennek azért van óriási jelentősége, mert az egyes időszakokban a kutya más és más érzékenységgel bír a környezeti és szocializációs ingerekkel szemben. Kölyökkori szenzitív időszakban nagyon könnyű kialakítani a helyes rutinok, szokások alapjait. Ebben a korban a kutya minél több ingerrel találkozik rendszeresen, annál magabiztosabb tudása lesz a környezetéről. Ez a kölyökkori magabiztos tudás alapja a későbbi közömbösségnek. Ennek elmaradása komoly problémát eredményez. Ami kölyökkorban nem rögzült, azt kamasz, vagy felnőtt korban jóval nehezebb pótolni. Kamasz korukban  a kutyák (az ivari éréssel összefüggésben) jelentős személyiség váltáson mennek keresztül. A reaktivitás, azaz bizonyos környezeti ingerek heves reagálása sok esetben kamaszkorban kezdődik, ahogy az ivari éréssel a kutya óvatosabb, bizalmatlanabb, érzékenyebb lesz. Azok a hiányosságok melyek a szélsőséges viselkedést okozzák sokszor egy regressziós folyamattal hozhatók csak helyre. A kölyökkori rögzülések (vagy nem rögzülések!) reflexes reakcióit mindig sokkal nehezebb egy kisebb energiájú válaszreakcióra kicserélni. A folyamat így hosszabb ideig tarthat. 

Minden szélsőséges viselkedést helyre lehet hozni?

Úgy gondolom, hogy igen, de a megfelelő rehabilitáció megválasztása szükségszerű. A cselekvést kiváltó ok felismerése után az életmód változtatásával mindenképp segítséget nyújthatunk a kutya számára, hogy ne kelljen újra és újra megélnie azt a magatartást, amit ő megoldásnak tanult, de mi nem tartunk a környezetben élhető viselkedésnek. Ami egykor a kutyának egyetlen megoldás volt, esetenként életmentő, ebből adódóan nagyon mélyen rögzülhet. Megfelelő nagy esetszámmal egy csere viselkedés kialakítása a cél. Ha nagyon mélyen rögzült, vagy a körülmény bekapcsolja, az azonos trigger esemény hatására könnyen működő megoldásként jelenhet meg terápiát követően is. Ezért nagyon fontos, hogy a gazda értse a folyamatot és annak helyén kezelje, tekintve, hogy minden reakció háromnál több ismétlés után szokássá válhat. Összességében elmondható, hogy a lehetőség megvonás a leghatékonyabb a magatartás elkerülésére. 

Mitől függ, hogy egy kutya visszahívható-e? 

Milyen az alkalmas kutyaválasztás egy gyerek mellé?

Felnőtt kutya befogadása esetén mindenképp fontos, hogy ismerjük a kutya előéletét. Melyek azok az ingerek, események, szituációk, melyek valamilyen mértékben hatnak rá, azaz habitustól függően a közömböstől eltérő viselkedésre számíthatunk. Ilyen esetben terápiával érdemes ezeken a helyzeteken dolgozni, a közömbösség elérése a cél. 

Legideálisabb kölyök kutyát választanunk, hisz akkor a korai szocializációs lépésekkel, tanítással, a kutya, mint faj számára választott megfelelő életmóddal helyes alapokat adunk a magabiztos, kiegyensúlyozott élethez és jó mintát nyújtunk a felelős állattartáshoz. 

Hogyan válasszak kutyát menhelyről? Mire lehet számítani?

Megfigyeléseim szerint a kihozás pillanatában, az ideiglenes befogadó helyen és a későbbi gazdához kerülés helyszínén a kutya mind-mind másképp viselkedik. Mindig az adott közeg lehetőségei befolyásolják a reakcióit, csak úgy, mind a később kialakult szokásait is. A kutya nem azt az arcát fogja mutatni a gazdához kerülés második, harmadik hónapjában, amit az elhozás pillanatában láttunk rajta, vagy amit egy ideiglenes befogadóhelyen, menhelyen mutat több kutya társaságában.  A gazdához kerülés, gazdára lelés folyamatát úgy kell tekintenünk, mint a kutyára ható folyamatsort, melyet a változás jellemez. Aszerint alakul a kutya habitusa, amilyen lehetőségeket, választásokat, döntési helyzeteket kínál neki az új otthon és az új környezet. Ennek tekintetében a kevés tapasztalatokkal bíró kutya gazdához kerülést követően ha nagy döntési szabadságot kap,  bizonytalanná, félénkké, szorongóvá válhat. 

Kölyök kutya befogadása - ha lehet ilyet mondani - a legegyszerűbb; a kutya "tiszta fehér lap" -ként kezdi az életét, nagyrészt én - a gazda - vagyok azért felelős, hogy mivé formálódik. 

Ha nem kölyök korú kutyát fogadunk örökbe, mindig tájékozódjunk a kutya múltjáról figyelembe vége a változás tényét.  A szenzitív időszakban (kölyökkor) olyan jelentős mértékű a kutya tapasztalatgyűjtése a környezetéről, hogy ez a tudás élete végéig elkísérheti. Korábbi hiányos tudás, vagy a szocializáció hiánya, esetleg bántalmazás mindig feltételezi a terápia szükségességét, azaz megtanulni a megfelelő módon segítséget nyújtani a kutya számára. 

Megfigyeléseim szerint egy problémás kötődésű kutya (korai kötődés hiánya, vagy nem megfelelő minőségű kötödés) sokszor kötődési zavaros lesz, azaz túlkötődésre hajlamos, Ez a bizonytalan kötődés reaktív hajlamú, szorongó magatartást eredményezhet. 

A választás során minél több valós információm van a menhelyre kerülés körülményeiről, kutya korábbi tapasztalatairól, tudásáról annál biztosabban saccolható a várható változás iránya.

Testméret, fajtajegyek, idegen kutyákkal, emberekkel való reakciója utcán, zárt helyen érdemes szempontként tekinthető tényezők. 

Érdemes a kutyát többször meglátogatni, vele időt tölteni, próbanapra a megállapodás feltételei szerint hazavinni. 

Baj-e, ha együtt alszom a kutyámmal?

A kérdés inkább az, hogy kinek fontos ez az együtt alvás és mi történik, ha erre nincs mód. Ha a kutya a gazda jelenlétében, vagy test közelségében tud csak pihenni, aludni, az komoly viselkedészavarokhoz vezethet a kutya felnőtt korában. Egy egészséges kötődés kialakításához nélkülözhetetlen a leválás. Ahogy a csecsemő létezéséhez nélkülözhetetlen az édesanyja közelsége, úgy a nagyobb gyerekek egészséges fejlődésének, énkép alakulásának elengedhetetlen pillére, hogy képes legyen akár az anyukával egy térben, de külön elmélyülve játszani, aludni. Ugyan ez vonatkozik a kutyákra is. Ha a kutya felnőtt korára a csecsemő státuszba reked, komoly viselkedési zavarai lesznek; reaktív, stresszes kényszer viselkedésre hajlamos, szorongó egyed válhat belőle. Megfelelő terápiával ez a megrekedés helyrehozható, a kutya teljes értékű életet élhet. 

További kérdésekre szeretnél választ kapni, vagy észrevételed van, írj!

Velem megoldod!