Behívási probléma - miért nem jön vissza? Létezik-e "szelektív süketség"?

Nagyon sok kutya esetében gondot okoz a behívás: "többnyire működik", "néha visszajön", "ha másik kutya jön, nem figyel rám", "nem merem elengedni, mert úgysem jön vissza" hallom a gazdáktól. 

A behívás egy olyan szabály, melynek száz százalékos biztonsággal kell működnie, hisz akár a kutya élete is múlhat rajta. De, mint tudjuk, száz százalékos biztonság nincs! A behívhatósági hajlandóság azért is kiemelkedő, mert erősen tükrözi viszonyomat a kutyával. Dolgoztam-e eleget azon, hogy velem akarjon lenni, meg tudtam-e teremteni annak lehetőségét, hogy sikerüljön a behívás és ezáltal tanítsak neki egy feladatot. De biztos, hogy ez csupán egy feladat?

Hisz míg leültetni, vagy lefektetni bizonyos gyakorlásszám után viszonylag egyszerűbb, addig a behívhatósághoz valami sokkal több kell!

Nem csupán egy feladat, melyet "csak" jól kell megtanítanom és működik, hanem nagymértékben árulkodik a megfelelő gazdaszerepről, illetve arról, hogy milyen helyzetben várom el annak működését.

Vajon megtanítottam a kutyámnak azt is, hogy számára nehéz döntési helyzetben (másik kutyák társasága, macska, mozgó tárgy, etc.) is képes legyen együttműködni?

Az a meglátásom, a behívhatósághoz meg kell teremtsem kettőnk között a bizalmat és annak a lehetőségét, hogy magas esetszámmal sikerüljön a behívás; ez maga a behívás tanítása. 

Először a mozgathatóságon, együttműködésen, motiválhatóságon, és a feladatban tartáson dolgoznék, ennek eredménye lesz a behívás, behívhatóság. 

Agresszió

Csoportban élő ragadozó fajoknál az agresszió természetes viselkedés. Több típusa van, része a hierarchikus tagozódás kialakításának. Csoporton belüli előfordulása, főleg, ha gazda ellen irányul, komoly problémát jelez! Ennek a viselkedésnek a célja a rangsorban előrébb kerülés, illetve alárendelt egyed rendreutasítása. Ha a gazda megfelelő vezető szereppel bír, a falkán belül nincs agresszió, illetve a kutya a gazda jelenlétében nem kezdeményez agresszív viselkedést más kutyákkal, vagy egyéb állatokkal szemben sem. 

Sajnos sok esetben a helytelen tanítási sémák, a kutyák viselkedésének félreértelmezése, kölyökköri rossz élmények bizalmatlansághoz, félelmi agresszióhoz vezetnek. Itt a kutya-gazda kapcsolat az alapoknál sérül. 

Ennek kezelése hosszan tartó terápiás folyamat révén orvosolható. 

A legfontosabb a bizalom felépítése  és az agresszív epizódok tudatos kerülése! Ne érezze úgy a kutya, hogy folyamatos készültségben kell lennie.

Otthoni rongálás, szeparációs szorongás 

Gyakori jelenség, hogy az órákra magára hagyott kutya a lakásban romol, ugat, esetleg bepiszkít. Kölykök esetében fokozatosan felépítve ez a helyzet elfogadható lesz számára. Amennyiben a viselkedés felnőtt korban is megmarad, gyanakodhatunk arra, hogy a kutyánk szorong. Az a kutya rombol, aki a csapaton belül elfoglalt helye alapján nem érzi megfelelő biztonságban magát. Az unalom, a szorongás és a bizonytalanság okozza azokat a jelenségeket, melyek a gazda szemében a "bosszú" eszközei lehetnek. Az ilyen humanizálás egy újabb félreértés, csak fokozza a feszültséget, de a problémát nem oldja meg.  

Kennelhez szoktatással ez a probléma szépen megoldható. A fokozatosság és a kutya viselkedésének értése elengedhetetlen a sikeres folyamathoz. 

Otthoni ürítés 

Az ürítés, mint a szociális kutyafélék kommunikációs jelzése a fajtársakat informálja. Az egyed jelenlétéről, ivaráról, koráról, ivarzási állapotáról ad információt. A domináns viselkedésű egyed igyekszik szagjelét minél magasabbra, érezhető helyre (magaslatra, farönkre, felemelt lábbal) helyezni. A félénk, bizonytalan kutya a többi fajtárs számára "láthatatlan" szeretne maradni, így séták során rejtőzködve, vagy egyáltalán nem ürít. Ez a magyarázat arra, mikor egy felnőtt kutya otthon végzi szükségleteit. A viselkedés hátterében szorongás, bizonytalanság állhat.